Minden szakítás más és más, ahogy minden párkapcsolat is. Előre soha nem lehet tudni, egy kapcsolat meddig fog tartani. Lehet, hogy csak pár hétig, hónapig, évig, de az is lehet, hogy életed végéig ugyanazzal az emberrel fog élni valaki. Ugyanígy nem lehet tudni, hogy vajon ennek a kapcsolatnak a vége kit hogyan fog érinteni. Mindenki másképpen éli meg.

Van, aki megkönnyebbül, szomorú vagy mérges lesz, esetleg magányt érez, vagy esetleg mindezek elegyét tapasztalja magában. Teljesen normális ez az állapot, melynek múlása meggyorsítható.

Ha a kapcsolat hosszú ideig tartott, akkor időt kell adni ennek a folyamatnak, de ha valaki késznek érzi magát a tovább lépésre, néhány dolgot kipróbálhat. Az egyedüllét nem igazán jelent segítséget a veszteség feldolgozásában, hiszen ijesztő képet vázolhat fel a jövőről. Jobb ebben a helyzetben minél többet beszélgetni olyanokkal, akik közel állnak az emberhez. Lehet, hogy éppen ebből a körből érkezik majd olyan lelki segítség, ami azonnal segít abban, hogy az ember ismét megtalálja önmagát. 

Mivel tudjuk magunkat újra formába hozni lelkileg?

Ilyenkor sokat segít, ha képbe kerül egy barát vagy egy családtag, akivel meg lehet beszélni a történteket. Nem árt, ha az ember magába néz és sorra veszi a jó tulajdonságait, hiszen ez önbizalmat adhat. Sokaknak segít, ha leírja az érzéseit, amit aztán akár szét is téphet, hogy más ne olvashassa el.

Senki ne gubózzon be, hogy a sebeit nyalogassa. Ki kell mozdulni, nagyokat sétálni a friss levegőn. Ebben az időszakban a lehető legkevesebb időt kell a közösségi hálón tölteni, hiszen a szakításokról szóló cikkek csak nehezíthetik a tovább lépést.

Nagyon fontos, hogy nem szabad semmiféle módon keresni a volt párt. Azonnal biztosan nem ajánlatos. Találni lehet valami új hobbit, hiszen egy szakítás azt is jelenti, hogy több lett a szabadidő. Lehet, hogy éppen az új hobbi fogja elhozni azt a társat, aki talán a legmegfelelőbb. A sportolás is jó megoldás, főleg az, amelyiket társakkal lehet űzni. A munkára való koncentrálás is hatásos, ami persze nem azonos a munkába temetkezéssel. Meg kell találni az egyensúlyt. Minden tevékenység segít a továbblépésben, amitől jól érzi magát az ember.