Egy szakítást sem egyszerű túlélni. Vannak dolgok, mellyel talán enyhíteni tudjuk a fájdalmainkat, de sok eseten valóban csak az idő segíthet. A szakítás ilyenkor lényegében egy olyan érzelmi hullámvasút, melyen egymást váltogatjuk a düh, a gyűlölet, a szomorúság, és a csalódottság érzetet.

Tipp: potencianövelő gyakorlatok

Egy kis idő elteltével azonban rendszerint megjelenik egy teljesen új érzés az egésszel kapcsolatban, ez pedig nem más, mint a megbánás. Eszünkbe jutnak olyan dolgok, melyeket talán mégsem kellett volna megtennünk, és bár az időt már nem lehet visszatekerni, és a dolgokat nem tehetjük meg nem történtekké, tiszta szívből, őszintén sajnáljuk ezeket a dolgokat.

„Hiba volt úgy viselkednem…”

Szakítás után hamar megkezdődhet az az időszak mikor elkezdjük saját magunkat hibáztatni. Az „úgy” szócska alatt itt pedig bármire gondolhatunk. „Nem szabadott volna mindenért hisztiznem, féltékenykednem, jobban figyelnem kellett volna az illetőre, és jobb lett volna ha nem veszekszek vele ennyit”.

Az önmarcangolásnak azonban ilyenkor már semmi értelme, bár talán a hibáinkból még utólag is tanulhatunk, így esetleg a következő kapcsolatban nem fogjuk újra ezeket elhibázni, de teljesen felesleges túl sok ideig ezen rágódnunk. Azt azonban mindig érdemes észben tartani, hogy egy szakítás általában két emberen múlik, és ne hibáztassuk magunkat feleslegesen olyan dologért amiért nem csak mi vagyunk a hibásak.

„Kár volt közelebb engednem magamhoz…”

Egy boldog párkapcsolatban a két fél előbb-vagy utóbb megnyílik egymás előtt, még akkor is, ha ez a viszony ezután elkezd megromlani. Ilyenkor az ember már bánja, hogy annyi féltett titkát elmesélte az illetőnek, és hogy valóban ennyire közel engedte magához. Jogosan teheti fel a kérdést magában ezután: Mi értelme volt az egésznek, ha végül mégis szakítás lett belőle?

Fontos, hogy ismerkedés során valóban önmagunkat adjuk, és legyünk őszinték a másikkal. Azért, mert a szakítástól, és a csalódástól félünk, teljesen felesleges magunkban tartani a dolgokat. Jobb ha tudod, hogy egyetlen párkapcsolat sem tud nyitottság és őszinteség nélkül működni.

Valószínűleg ha az exeddel tényleg őszinte voltál, és ő is veled, akkor nem csak ő tud a te apróbb vagy nagyobb titkaidról, hanem te is az övéről. Ha valóban tudtok felnőttként viselkedni, akkor tisztelitek egymást annyira, hogy ezeket a titkokat megtartsátok magatokba, és nem kürtölitek szét az egész világnak csak azért mert szakítás után megbántottnak, és csalódottnak érezzük magunkat.

A hatalmas düh, és a harag is elfog múlni egy idő után, teljesen felesleges emiatt butaságot tennünk.