A kalocsai hímzés egy rendkívül gazdag motívumvilággal rendelkező hímzéstípus, amely az új stílusú vászonhímzések legismertebb és legjelentősebb mennyiségben előállított csoportját jelenti.
A kalocsai hímzés népszerűségét leginkább annak köszönheti, hogy az itt élő nők a 19. század végén már bérmunkában készítették a hímzéseket, méghozzá a környék városaiban és településein élő úri és polgári háztartások számára.

A kalocsai hímzés színvilága

A kalocsai hímzésekhez eleinte csak és kizárólag fehér hímzőfonalat használtak az emberek, és azokkal is általában inkább csak a terítőket, az ágyneműket és a párnavégeket díszítették. Később a saját használatú textileken megjelentek a kék és a vörös, néha a fekete pamutfonalak is, de a huszadik század első harmadától már jellemzően színesebbé vált a kalocsai hímzés is. Mint minden tájegységnek, úgy természetesen a kalocsainak is megvan a maga, mondhatni jellegzetes színvilága és szabályrendszere, ezáltal például a bordó vagy piros színnel készült rózsák közepe jellemzően mindig citromsárga, a rózsaszín virágokat pedig gyakran árnyalják sötétebb rózsaszínnek. A kalocsai mintával készült hímzések kapcsán egyező, hogy a hímzés színességét jelentős mértékben meghatározza a viselő életkora. A legdíszesebb és a legélénkebb színű hímzéseket így mindig az új menyecskék ruhái kapták, míg az idősebb asszonyok sokkal kevésbé díszes és színes öltözeteket viseltek. Jellemző volt, hogy a kékkel, a lilával és a zölddel hímzett darabokat úgynevezett szomorú pamukosnak hívták, ami a gyászt jelképezte.

A kalocsai hímzés motívumvilága

A kalocsai hímzésben az egyik leginkább elterjedt mintát a virágábrázolások jelentették, főként a mezőkön és a kerteken növő típusok, mint amilyen a szegfű, az ibolya, a liliom, a pillevirág, a csillagvirág, a tulipán, a harangvirág, az orgona, az árvácska, a rózsa, a rózsabimbó, a margaréta vagy éppen a fukszia, de gyakori volt még a nefelejcs, a gyöngyvirág, és a különféle bogyók, sőt a piros paprika ábrázolása is. A virágokat jellemzően vagy csokrosan, vagy koszorúformában helyezték el, de nagyon gyakori volt a sávos megjelenés is, amelyekkel rendszerint kitöltötték a teljes felületet, ami jól látható a híres kalocsai kötényen és a mellényen is. Érdekesség, hogy a motívumok tekintetében a mintavilágban törekedtek a maximális természetábrázolásra!

A kalocsai hímzéseken megjelenő virágok jelentése

A kalocsai hímzéseken nagyon gyakran jelentek meg virágok, amelyek rendszerint eltérő jelentéstartalmat hordoztak magukban. A nefelejcs hímzése például a hűséget jelentette, a piros rózsa a szerelmet, a szépséget és a boldogságot, míg a fehér a szeretetet és a csendet. A búzavirág a spiritualitás mellett a tiszta gondolatokat jelképezte, míg a szegfű a szeszélyességet. A pipacs ezen felül az érzékenységet mutatta, az ibolya a reményt és a szerénységet, míg az orgona az erőt és a szeretetet. Ezen felül a tulipánábrázolás mutatta a nőiességet, és a szívforma miatt a kitörő érzelmeket, és míg a gyöngyvirág a tisztaságot, a napraforgó rendszerint a sugárzást és a nagyságot.