III. kerület – Óbuda

Fővárosunk első alapköve Óbuda megalakulása volt. A római időkben Aquincum volt az első város. Ahol napjainkban az Aquincum Hotel áll, alatta kétezer évvel ezelőtt katonák táborai voltak kialakítva, valamint a mai Flórián tér tájéka légiótáborként funkcionált abban az időben. A bázis köré apránként „katonaváros” kiépítésébe fogtak, ahol az egyenruhások élhették polgári életüket.

Amit manapság Hajógyári szigetként ismerünk, az évezredekkel korábban a római Aquincum részét képezte, mit mi sem bizonyít jobban, minthogy még ma is fellelhetőek a helytartói rezidencia romjai.

A római korból fennmaradt relikviák mellett, Óbuda méltán büszke lehet ama tényre, hogy területén állott egykoron a második királyi vár, mely a mindenkori magyar királynő tulajdonát képezte. 1873-ban elvesztette városi önállóságát, amik is, összevonták Budával és Pesttel, s azóta a magyar főváros részét képezi. Míg az egyesít megelőzően Békásmegyer és Csillaghegy között helyezkedett el, a kerületekre osztás során hozzácsatolták őket. Híd építésébe kezdtek 1939-ben, hogy összekössék a területet Pesttel, ám az Árpád híd csak 11 évvel később, a háború után készült el.

Ipar Óbudán

A XII. században felpezsdült – az amúgy is zajos – a terület, melyet ekkor két nagyobb részre osztottak: amit napjainkban Fő tér néven jegyeznek, az lett az egyházi központ, a déli részen pedig az iparosok, valamint a kereskedők kaptak helyet, majd a törökök kivonulását követően lassacskán kialakult a gyáripar is.

Nemzetiségek

Amint a gyáriasodás fellendült, rengetegen dolgozni vágyó német telepes érkezett, akiket szép számban követték cseh, lengyel és osztrák munkások. Mire átléptünk a XIX. századba, a német nemzetiségű lakosság már jócskán kitette a város több mint a felét. Akkoriban a téglagyártás és a textilipar mellett a szőlőtermesztés is jelentős volt. Noha az utóbbinál már nem található semmi utalás a hegyvidékes részeken, és a téglagyárat is lerombolták már, a Zichy kastély körötti raktárépület régen selyemgombolyítóként funkcionált.

Közlekedés a 3. kerületben.

Az egykor különálló város nem csak a régebbi időkből megőrzött ereklyéi révén volt ismert, hanem gondosan kiépült úthálózata miatt is, melyet lakótelepek létesítése miatt több részen is megszakítottak a ’60-as évek végén.